Bükfürdő Ágival 2011 november 16-29

Sok helyen jártunk, íme:

- Odafelé
- Érkezés, időjárás
- Csepreg
- Bük, a Fehér ló
- Hegyfalu
- Bulizunk
- Ikervár
- Bükfürdő - könyvtár
- Acsád - Macu
- Rábapaty
- Répceszentgyörgy
- Sajtoskál
- Szeleste
- Tormásliget
- Tömörd
- Vát
- Zsira


November 16-án indultunk hajnali 5-kor:

Kivéve az utolsó két napot, ködös, nedves időnk volt

Ennek ellenére minden nap kirándultunk:

Csepreg, itt is van rovásírásos tábla

Csepreg Vas megye északi részén, Bük szomszédságában fekszik. Határos még vele Tömörd, Horvátzsidány, Peresznye, Szakony (az utóbbi Győr-Moson-Sopron megyében). Autóbuszon a város Szombathely és Bük felől jól megközelíthető, de a környező településekre is innen jár busz. Vasútvonala az egykori Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal része volt, melyet 1974. május 26-án bezártak. Jelenleg nem közelíthető meg vasúton, a legközelebbi állomás a Sopron-Szombathely vonalon lévő Bük. Az autóbusz forgalmat a Vasi Volán bonyolítja, autóbuszállomása a Fő téren van.

Csepregen a legkorábbi állandó emberi település nyomai az újkőkorból valók. A bronzkorból egy temető és egy lakóház maradványai maradtak meg, de a kelta idők is gazdag régészeti leleteket mutatnak.

 A rómaiak és az avarok is megtelepedtek Csepregen, ahol lehetőség nyílt a Répce folyón való átkelésre. A mai város a 9. században a Keleti-Frank Királysághoz tartozott. A 10. században a honfoglaló magyarok kifosztották, majd birtokba vették a területet, amely később több törzs szállásterülete is volt.

 Már az Árpád-házi királyok korában sűrűn lakott helynek számíthatott Csepreg környéke, mivel két erődítmény, egy templom maradványai és több más hasonló korú lelet került elő a környéken. Lakosai leginkább harcos szabadok, majd serviensek, később kisnemesek lehettek.

A város első említése 1255-ből való, ám ekkor már minden bizonnyal egy tágabb környék legjelentősebb települése lehetett. A 14. században többször Civitasként említik, címere 1362 előttről ismert, ám 1390-ben a király a Kanizsaiaknak adta a települést, így mezőváros lett.

1452-ben husziták foglalták el a települést, ám őket később kiverték a városból. A 16. században Csepreg újból kiemelkedő jelentőségre tett szert, többször volt színhelye (Sopron megyei) megyegyűlésnek. 1650 fős (1522-ben) lakosságával, két plébániatemplomával, zsidókkal egyike lehetett Magyarország legnagyobb mezővárosainak. Csepreg 1532-ben a Bécsbe irányuló török hadjáratot sértetlenül átvészelte, mivel az akkor már birtokesélyes Nádasdy család (1535-től tényleges tulajdonuk) a törökbarát Szapolyai János pártját fogta.

 A 16. században a lakosság nagy része protestáns vallású lett. Itt volt 1591 júniusában a csepregi protestáns zsinat, ahol eldőlt a két jelentős nyugat-magyarországi protestáns egyház, az evangélikusok és a reformátusok szétválása.

A harmincéves háború során, 1621-ben a Bethlen Gábor pártját fogó települést a császár seregei feldúlták. A kegyetlen mészárlásnak 1223 lakos esett áldozatul. Ekkor a város Sopron és Kőszeg mellett a térség legjelentősebb települése volt, több céhes tömörüléssel, növekvő népességgel, zajló evangélikus kulturális élettel. A városban – más magyar mezővárosokkal ellentétben – polgármester, önálló bíróság működött (amelynek feljebbviteli szerve az úriszék volt). Kiterjedt szőlőföldjei voltak.

A községben 1621 és 1643 között nyomda működött. Számos termékéből ma mindössze 22 magyar és 4 latin nyelvű kiadványt ismerünk.

 Csepreg Nádasdy Ferenc 1643-as katolizációja után sokat vesztett addigi jelentőségéből, mivel már nem volt képes a környék evangélikus lakosságának összefogására. 1676-ban, a Wesselényi-összeesküvés után a város császári tulajdonba került. 1776-ban tűzvész pusztította a települést.

 A 19. század ismét fellendülést hozott a város életében. 1818-ban a korábbi árvízveszély elhárítására csatorna épült Csepreg határában. 1842-ben gyógyszertár, 1857-ben postahivatal, 1873-ban takarékpénztár nyílt a városban. A vasúti közlekedés a közelben a Déli Vasúttársaság kezelésében 1865-ben nyílt meg a Sopron–Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon. Az első ipari nagyberuházást a Schöller cég cukorgyára tette.

 1876-ban létrejött a csepregi járás, melynek központja az 1886-ban nagyközségi rangot kapott Csepreg lett. 1887-ben jelent meg Farkas Sándor káplán Csepreg mezőváros története című monográfiája, amely akkor a legjelentősebb ilyen alkotásnak számított Magyarországon.

 A 20. század elején még tovább fokozódott a város közélete. Bőrgyár, kórház épült, helyi lap jelent meg. 1913-ban a Sárvár–Bük–Csepreg–Kőszeg-vasútvonalon is megindulhatott a forgalom. A fejlődés a két világháború között sem állt meg, villany közvilágítás 1923 óta működik Csepregen. A kulturális életben is folyamatosan alakultak a különböző szerveződések ebben az időszakban. 

A második világháborúban a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd onnan deportálták. A város 1945. március 29-én került szovjet fennhatóság alá.

Csepregen óvoda, általános iskola, zeneiskola és a Nádasdy Tamás Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola működik. A városi könyvtár jelentős gyűjteménnyel rendelkezik.

Bük faluban felfedeztünk egy nagyon jó vendéglőt, a "Fehér ló"-t. A halászlé fenséges volt!

Hegyfalu

A település első okleveles említése 1337-ből származik. Ennél jóval régebbi eredetű lehet. Nevét talán arról a Kossuth u. 15. számú telken emelkedő mesterséges földhalomról kapta, mely egy Árpád-kori királyi udvarhely létének máig fennmaradt dokumentuma. 1063-ban itt halhatott meg I. Béla király.

2007-ben került át a Csepregi kistérségből a Sárvári kistérségbe. 

Klasszicista stílusú műemlékei az egykori Széchenyi-kastély és a templom, melynek titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása.

Az üdülőszövetkezetben velünk egy időben volt turnusa a barátainknak, Icának, Ferinek és Erikának.
Nagyon kellemes estéket töltöttünk együtt és finomakat ettünk.

Ikervár

Területén már a késő bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítja a Rába partjából itt előkerült edény, mely a sárvári múzeum tulajdona. A községhez közel a Rába és a Herpenyő patak árterében őskori földvár állt, melynek közelében római kori téglák és edénytöredékek kerültek elő. A Fazék dombtól keletre a Herpenyő mellett szintén római épületek maradványai figyelhetők meg.
A település területét a honfoglalás után magyarok lakták, ezt az 1987-ben itt megtalált 9–11. századi temető gazdag leletei bizonyítják.
A Rába két partján már a 11. században állott itt egy-egy kisebb méretű királyi vár, ahol Salamon király 1073 karácsonyát töltötte és itt kötött békét Géza herceggel. A vár ekkor a király kedvelt udvarháza lehetett, ahonnan gyakran indult vadászatra a Rába vadban gazdag árterületeire. 1532-ben a török elfoglalta a várat, a 15. századi templomot lóistállónak használta. A Rákóczi szabadságharc alatt Heister tábornok foglalta el a települést. Ikervárt a Batthyányak 1780 körül vásárolták meg, a kastélyt a 18. század végén gr. Batthyány József hercegprímás építtette fel. Ezután a család kedvelt tartózkodási helye lett, ahol gr. Batthyány Lajos miniszterelnök gyermekkorát töltötte. 1839-ben itt kezdte meg működését gr. Batthyányi Alajos cukorüzeme. 1910-ben 2033 magyar lakosa volt, ekkor Vas vármegye Sárvári járásához tartozott. 1848. június 13-án a Vasvármegyei Nemzetőrség zászlaját Ikerváron avatta fel Batthyány Lajos felesége, Zichy Antónia grófnő.
1896-ban Ikerváron kezdték építeni az ország első vízerőművét, amely 1900-tól napjainkig termel áramot. Érdekesség, hogy Ikervár volt az első villamosított falu Magyarországon, mintegy 50 évvel megelőzve korát. Gróf Batthyány Lajos 1831-től élt Ikerváron. 1848. június 23-án Ikervár lakossága Sárvár mezővárossal karöltve országgyűlési képviselővé választotta.
Ikervár ékessége gróf Batthyány Lajos szobra, - Bory Jenő alkotása, sokáig Magyarország egyetlen egész alakos Batthyány szobra – melyet közadakozásból állíttatott Ikervár lakossága. Az emlékművet 1913. október 12-én leplezték le.
2010-ben kezdődött a szélfarm létesítése a település területén, amelynek keretében közel 17 db torony felállítása tervezett.
A Póka dombon állt egykori várat feltárták, sáncainak csekély maradványai láthatók a község déli részével átellenben a Rába bal partján (Pókadombi képek). A Fazekasdombon állt egykori vár dombját elhordták, maradványai nincsenek.
A Batthyány-kastély 18. századi eredetű, 1847-ben Pollack Ágoston és Ybl Miklós tervei szerint romantikus stílusban építették át. Előtte áll gr. Batthyány Lajos 1913-ban készült, (első) teljes alakos szobra.
A Rábán 1896-ban épített vízierőmű az ország első vízerőműve ( ma is működő műemlék ).
A Rába folyó, abból leválasztott tavaival (pl:Patkó-tó), és a műcsatorna amelyek kiváló horgászási és pihenési lehetőséget biztosítanak.

Bükfürdőn a könyvtárat áthelyezték a Művelődési Házból a buszpályaudvarra. Az új berendezés sokkal szebb, örömmel böngésztünk a könyvek között az aranyos könyvtáros hölgy segítségével.

Acsádon persze meglátogattuk Macut.
Finom diós kaláccsal vendégelt meg, s a kedvünkért beöltözött abba a ruhába, amit a farsangra készített.

Rábapaty

Paty első okleveles említése 1293-ból, Rábabogyoszlóé pedig néhány évvel korábbról 1274-ből került elő. A települések valószínűleg már a honfoglalás előtt is lakottak voltak.

Felsőbüki Nagy-kastély (Alsópatyon) - Rokokó-barokk; pontos építési ideje nem maradt fenn, de a 17. században már állt. Fontos szerepet kapott a Wesselényi-féle összeesküvésben. Az összeesküvés után a birtokot az Eszterházyak kapták meg. A mai alakját a 19. században kapta, amikor nagy átalakítást végeztek rajta.

Plébániatemplom - feltehetőleg a 16. században épült. Eredetileg egyhajós és egytornyú volt. 1716-ban a szentélyt és sekrestyét építették hozzá. A plébániatemplom karzatán 1913-ban épült meg az Angster-orgona. Az idővel használhatatlanul tönkrement orgona épen maradt alkatrészeiből építették a ma is látható és hallható hangszert.

Répceszentgyörgy

Szentgyörgyi-Horváth-kastély: 1790 körül épült, késő barokk stílusban, Hefele Menyhért tervei alapján. Építtetője Szentgyörgyi Horváth Zsigmond volt. Egyemeletes épület. A XIX. század végén eklektikus stílusban átalakították. 1905-1945 között a szombathelyi püspök nyaralója volt.Kerti lak: Szintén 1790 körül épült, Hefele Menyhért tervei alapján.

Római katolikus (Szent György-) templom. Eredetileg a középkorban épült. 1770-ben a Szentgyörgyi Horváth család újjáépítette, majd 1880 körül eklektikus stílusban átalakították. Érdekessége az 1777-ben készült feketemárvány keresztelőkút, figurális - Jézus megkeresztelését ábrázoló - sárgaréz tetővel.

Gazdasági épület: 1790 körül épült, Hefele Menyhért tervei alapján, késő barokk stílusban.

Sajtoskál

Római katolikus temploma a 13. században épült, 1234-ben már biztosan állt. 1754-ben barokk stílusban építették át. Főoltárát 1866-ban készítették.
A Rupprecht-kastélyt egy tornácos földszintes kúriából 1863-ban építették emeletes, tornyos kastéllyá. Körülötte angolpark van sok faritkasággal. Ma szociális otthon,
A Losonczy-kastély mai formájában 1922-ben épült fel a korábbi udvarház felhasználásával. A háború után lakóházként szolgált, több lakás volt benne. Ma magántulajdon, a Motz család szépen felújított kastélya.

Szeleste

A település első okleveles említése 1270-ből származik. Ekkor még két különálló falu volt amit 1950-ben egyesítettek. Kezdetben Magyarszeleste és Németszeleste, majd a XVI. századtól már Felső-, és Alsószeleste néven emlegetik.
1318-ban a Szelestey-család plébániatemplomot emeltetett Magyarszelestén, Szent István első vértanú tiszteletére.
Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építette a kastély tornyán lévő kronosztikon szerint. 1871-ben vette át a birtokot gróf Festetics Andor, aki már a következő évben megkezdte a kastélypark építését. 1926-ban a parkot arborétummá fejlesztette Baich Mihály. Ezidőtájt érte el a mai 13 hektáros területét.
Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra kezdetén Baich báró vagyonát is államosították, de a kastélyban lakhatott továbbra is, a falu népe nem bántotta. Aztán a Vas megyei pártszervek kilakoltatták, akkor a volt parádés kocsisa fogadta be, nála lakott évekig, majd 1955-ben, egy vasárnapi mise alatt otthon öngyilkos lett.

Tormásliget

A mai község területe a 16. században a Nádasdy család birtoka volt, akik majorságot alakítottak ki itt. A Nádasdy-összeesküvést követően az elkobzott birtokot a Draskovich család szerezte meg. 1731-ben Zinzendorf Joachimné lett a birtokosa, majd lánya 1775-ben gróf Jankovich Antalnak adta el. A továbbiakban is csak majorként tartották számon, ahol csak a juhász és az erdőőr családja élt. 1850-ben két majorsági lakóépület állt itt, melyben 31 személy lakott. A 19. század második felébe a Markovich, majd a Bauer család birtoka volt, akik az 1860-as években mintagazdaságot alapítottak a környéken és a major ennek központja lett. A településenek a Bauer család jóvoltából vasúti megállója és iskolája is lett. 1883-ban Bauer Ferenc kétszintes kastélyt épített itt. A település a későbbiekben is Csepreg város külterületi lakott része maradt. 1993-ban lakossága a városból való kiválás mellett döntött, azóta önálló község.
A Bauer-kastély 1883-ban épült, a többszöri átalakítások után teljesen elveszítette eredeti formáját, csak néhány díszítése maradt meg.
Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a kastély kápolnája volt. 1996-ban bővítették.

Tömörd

Vas vármegye monográfiájában ez áll: "Tömörd, régi község, 101 házzal és 731 r. kath., ág. ev. és ev. ref. magyar és horvát lakossal. Postája Nemes-Csoó, távírója Acsád. A községnek hajdan Themerd volt a neve. A XIV. században a kőszegi várhoz tartozott és a Garayak voltak a földesurai. A XVII. század vége felé Thököly foglaltatta el a tömördi kastélyt és birtokot. Később a Chernelek lettek a földesurak, akiknek itt két kastélyuk van; az egyik Chernel György cs. és kir. kamarás, orsz. képviselőé, a másik Chernel Antalé. Az előbbit Chernel György, több megye táblabírája, 1809-ben építtette a régi kastély helyén. Chernel Antal egy drágakövekkel kirakott ezüst serleget őriz, melyet Chernel György II. Rákóczy Ferencztől vitézségéért kapott; birtokában van a fejedelemnek egy inge is." [5]

Madárvárta
A településen aktív madárgyűrűzés folyik. A 20. század elején Chernel István naplójában még közel 19 ha-os nyílt vízfelületet említ, amely a feltöltődés eredményeként mára jelentősen lecsökkent. Mélysége 60-150 cm, a mindenkori csapadékmennyiség függvényében jelentősen ingadozik. A tó és környezete igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. 1980-as évek közepén a Tömördi-tó gazdag élővilágának tanulmányozására, az itt fellelhető természeti értékek védelmére és bemutatására megalakult a Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület 8. sz.Vas megyei Csoportja. [6]

Vát

A váti kegyhely a 17. század második felében válik ismertté. A források szerint a környék Nádasdy Tamás kedvenc vadászterületei közé tartozott. Egy napon, amikor a főúr éppen a tisztáson reggelizett egy koldust pillantott meg aki vak lován érkezett. A ló belegázolt a forrás vizébe, mely a szemébe fröccsent. A víztől a ló visszanyerte a látását. A csoda hatására Nádasdy elhatározta, hogy ezen a helyen kápolnát építtet. Az első kápolna még fából készült, majd nem sokkal később téglából építették fe. A kápolnát 1721. augusztus 20-án Mária Mennybemenetele tiszteletére Nádasdy László csanádi püspök, a főúr testvére szentelte fel. Nem sokkal ezután Nádasdy álmot látott, melyben a képolna helyén kolostor állt, a forrás felett pedig Jézus jelent meg öt sebéből vért folyatva a vízbe. Az álom hatására Nádasdy megegyezett a szervitákkal, akik 1733-ban két szerzetest küldtek Vátra. A rendház 1750-re épült fel. Az útra merőlegesen fekvő emeletes téglalap alaprajzú épület volt, melyhez két templom, egy nagyobb és egy kisebb tartozott. A kisebb templom azonos lehetett az első, Nádasdy által épített kápolnával, kezdetben itt őrizték a kegyképet. A kegykép a Messinában őrzött csodatevő kegykép mintájára tűfestéssel készült. 1743. február 2-án helyezték el ünnepélyesen a templom főoltárán. Az atyák a nagyobb templom alatt épített kriptába temetkeztek. A templomot és a kolostort folyosó kötötte össze. 1788. július 1-jén II. József rendeletére bezárták a rendházat, a szerzetesek a rend még működő kolostoraiba távoztak. A helytartótanács az épületeket és a földet árverésre bocsátotta, melyet Nádasdy Mihály vásárolt vissza a család részére. Nádasdy az épületekre nem tartott igényt és nem engedélyezte az istentiszteleteket sem. Berendezését a környező szegényebb plébániák között osztották szét. Az épületek a 19. században pusztulásnak indultak, csak a kegytemplomot hozták rendbe a század második felében. A II. világháborút követően a templom is az enyészeté lett, tetejét, falait elhordták. A templom hajóját le kellett bontani és 1964-ben csak a szentélyt tudták helyreállítani. A helyreállított kápolnát 1967. augusztus 20-án szentelték fel újra.

Zsira

Belterülete százhat hektár, melyet gabonaföldek és háromszázötven hektáron erdő vesz körül. A környéket a pliocén korban lerakódott üledékréteg fedi, melynek alapját már a Kőszegi kristályos Ős-Répce rakta le. Zsira legmagasabb pontja a falutól északnyugatra fekvő erdőben van (225 méter), a táj e ponttól lankásan lejt a település felé. Maga a község csupán 100 méter magasan fekszik, a hajdani Ős-Répce medrében képződött öntéstalajon. (A Rozália-hegységben eredő Répce Locsmándnál két ágra bomlik, a falun átfolyó ágát Répcének, a másikat Újároknak nevezik.) A falu éghajlatát a Kőszeg-Répcevölgy klímája jellemzi, az uralkodó nyugati szelek a nyarakat hűvösebbé teszik, szeszélyes és gyakran hideg az április és október is. Esőt leggyakrabban a déli szél hoz az Írottkő felől. A környék kavicsos talaján a tölgy és cser az őshonos fafajta, de gyakori a feketefenyő is. A juhar, galagonya és kökénycserjék között számtalan ritka növény és gombafajta is megél, a környező erdők pedig gazdagok apró- és nagy vadban, különleges, ritka rovarokban.

Rimanóczy-kastély:  más néven: Gyülevizy-Pejacsevich-kastély, barokk ma szociális otthon, parkja védett;