Indulunk Phaselis felé

Phaselis

Phaselis est une cité antique Lycienne de la province d'Antalya en Turquie. Elle se situe entre la chaîne des monts Bey et la forêt du parc national d'Olympos, 8 km au sud-ouest de la station balnéaire de Kemeret à 57 km d'Antalya.

Certaines sources attestent que la ville aurait été fondée en -690 par des colons Rhodiens, sous le commandement du dorien Lacios. Elle fut le plus important port de l'ouest du Pays Lycien pendant des siècles, par sa position privilégiée sur la route maritime reliant la Grèce à la Syrie puis la Palestine. La ville exportait notamment du bois issu de l'arrière-pays, ainsi que des roses destinées à la production de parfums. Hérodote en parle comme d'une cité de pirates.

Phaselis sera sous domination perse au milieu du vie siècle av. J.-C.. Elle ne sera libérée qu'en -469 parCimon d'Athènes, en même temps que le reste de la Lycie. Phaselis s'alliera ensuite au général grec contre les Perses, mais contraint de verser un fort tribut.

Alexandre le Grand est ainsi accueilli en libérateur en -333. À la demande de Phaselis, il attaquera sa rivale Termessos.

Phaselis passe ensuite sous domination des Lagides jusqu'en -197, puis des Séleucides.

En -190, elle repasse sous domination rhodienne.

Une fois libérée, elle rejoint vers-150 la Confédération Lycienne avant d'être conquise par des piratesciliciens, puis d'être rattachée à l'empire romain grâce au commandant Manlius Servilius.

Phaselis est conquise par les Seldjoukides en 1158. Elle sombrera ensuite dans l'oubli au bénéfice des villes portuaires d'Antalya et Alanya.

Phaselis avait trois ports.

Au milieu de la ville, on trouve une grand-rue. Dans sa partie méridionale se situe la porte d'Hadrien, commémorant la visite de l'empereur en 129. Le long de cette rue on peut également trouver les ruines d'échoppes et d'endroits publics, tels les thermes romains, trois agoræ ou encore des théâtres de la même époque. La ville possédait également un aqueduc à l'époque romaine.

Útban a kikötő felé

Hajókirándulás

 A bátrabbak fürödtek

  

              Ebéd után fergeteges buli volt, mindenki táncolt, amíg bírta

             

Visszafelé a szállodába

Antalya - szálloda

Indulás Aspendosba

Aspendos

Aszpendosz (római: Aspendus) egy ősi görög-római város a mai Törökország Antalya tartományában. Leginkább a színházáról ismert, mely az egyik legjobb állapotban fennmaradt ókori színház a világon, 15 000 férőhellyel. A színházat ma is használják. A közelben található a citadella, s ezen a helyen egy bazilika, egy agora és Anatólia egyik legnagyobb római vízvezeték-rendszerének maradványa a közelben.

Aszpendosz megközelíthető az Antalya-Alanya autópályán; Serik városától kb. 7 km-re északkeletre helyezkedik el.

A város ókori fennállásáról csak az i. e. 5. századból való fémpénz tanúskodik Estvedya vagy Aszitvanda újhettita uralkodó nevével, akiAzittavadda danunai király lehet az i. e. 9. században. A görög mondák a keletkezését a trójai háborút követően, Mopszosz vezette argoszigyarmatosítók i. e. 2. évezredbeli érkezésére teszik. Mopszoszt a danunai uralkodóházzal, a Mopos-dinasztiával is összefüggésbe hozzák.

A környezetében kialakuló Pamphülia első városa lehetett. A görög mediterráneumban virágzó kereskedőváros és kikötő volt (mivel az itteni Köprücay, ókori nevén Eurimedon a város határáig hajózható volt). Itt már az i. e. 5. század előtt ezüstpénzt vertek. Egy ideig tagja volt a Déloszi Szövetségnek is.

Az ókori város két nem túl magas domb között, egy hosszanti völgyben, valamint a keleti, alacsonyabb dombnak a folyó felőli oldalán épült. Arómai kori virágzó városi életről tanúskodnak az itt talált építészeti emlékek, maradványok.

A bizánckori életéről és városi jelentőségéről nem maradtak fent emlékek. A városi életre utaló jelekkel a szeldzsuk időszaktól már ismét találkozhatunk. Ilyenek a színházon végzett javítási-átalakítási munkák során másodlagosan beépített kövek (antik- és bizánckori keresztényépítészeti tagozat-részekkel) a mai bejárat körüli falszakaszokon. A szeldzsuk időkben karavánszerájként használták.

Aszpendoszt ma elsősorban a kiváló épségben maradt színházáról ismeri a nagyvilág; egyes szakértők szerint ez a világ legkifogástalanabb állapotban fennmaradt antik színháza, amelynek architektúrája és akusztikája egyaránt kiemelkedő.

A színház bejáratai felett látható görög és latin feliratokból ismerjük mindazokat, akiknek érdeme fűződik az épület létrejöttéhez. Marcus Aurelius császár uralkodása idején (i.sz. 161-180), két gazdag testvér, Crispinus Arruntianus és Auspicatus Titinianus építtették Zenon építőmesterrel, s „a császári udvar és az ország istenei” dicsőségére ajánlották.

Az impozáns, öt emelt magasságú építményt vöröses-barnás kőtömbökből rakták. Teljesen ráépült a mögötte emelkedő domb oldalára, s ez képezi a meredek nézőtér természetes alapját Mindemellett - a stabilitás növelésére - még alkalmaztak egy dongaboltozatú alépítményt is. A színház nézőtere megnyújtott félkör, patkó alakú. Középmagasságban két méternél szélesebb közlekedő út választja ketté a kőpadsorokat, ezeken mintegy 20 000 néző foglalhatott helyet Legfelül még ma is teljesen ép a fedett galéria körbefutó boltozott árkádsora , A nézőtérrel szemközti szkéné bástyaszerű, szögletes saroképülettel kapcsolódik a nyújtott félkaréjhoz. A nézőteret ezeken a helyeken lehet megközelíteni(a bal oldali ma is bejáróként működik).A szkéné-építmény megjelenésében még ma is monumentális, és építészeti elemekkel gazdagon kialakított, artisztikus. Magasságát oszlopos galéria osztotta ketté. Az oszlopok lábazatai, valamint a felső díszítő párkányok sok helyütt ma is helyükön láthatók. A proskenion, azaz a tulajdonképpeni színpad nem maradt meg, de jól látható az az öt kapunyílás a szkéné alján, melyeken a színészek kiléptek. A középső legnagyobbat „porta regiá”-nak, a többit pedig „portae hospitales”-nek hívták. 1959-es rekonstrukciója óta évenként, május végén és az idegenforgalmi főszezonban, manapság is színházi előadások színhelye.

A citadella (fellegvár) a színháztól, a falu szélénél elkanyarodó, emelkedő úton felsétálva, színház mögötti domb belső oldalán és a két domb közötti völgyben helyezkedik el. A központi helyet az agora foglalta el. A körülötte sorakozó legfontosabb középületek alapjai körbejárhatók. Ezek közt legnagyobb méretű a 105 m hosszú bazilikaszerű építmény, ez a kereskedelmi élet központjául szolgált. A végénél található négyszögletes épület feltehetőleg a bíróság lehetett. Nyugatabbra található a buleutérion – a szenátorok épülete. Itt van még egy 70 méteres csarnoksor, egymás melletti üzlethelyiségekkel. Mindezekhez kapcsolódva még oszlopsorok, fürdők, ciszternák, díszkutak maradványai is láthatók.

A város egykori stadionjának maradványai a színház közelében, előtte elhaladva, mintegy 200 m távolságban találhatók.

A római kori vízvezeték szerepe a citadella és a környező város ivóvízzel való ellátása volt. Az építmény igen hosszú szakaszokon épen maradt. Felszíni csatorna létesítése érdekében egy részét megbontották. Műszaki szempontból érdekes az a szakasza, ahol egyenes vonalvezetése megtörik.

                      

Aspendos panorámaképe                         Mi is dalra fakadtunk akusztikai ellenőrzés céljából

Utazunk tovább az anatóliai fennsíkon Konya felé

Konya - Mevlana Múzeum

Tovább megyünk Sultanhani felé

Sultanhani - karavánszeráj

Le caravansérail Sultanhan ou Sultanhanı ou encore Sultan hanı (caravansérail du sultan1) est situé dans le village de Sultanhanı, à une quarantaine de kilomètres à l'Ouest d'Aksaray en Turquie, ville à proximité de laquelle se trouve également le Ağzıkara hanı 2. Construit au xiiie siècle par les Seldjoukides, il est le plus connu et le plus visité de la région et le plus grand de Turquie. Il fait partie d'un vaste réseau de caravansérails construits à cette époque (Kayseri, Alara...) et distants les uns des autres de 30 à 40 kilomètres (une journée de marche).

Cet édifice fortifié fut bâti en 1229, comme l'y indique une inscription, durant le règne du sultan seldjoukide Kayqubad Ier, par l'architecte syrien Mohammed Bin Havlan El Dimaski (El Dimaski signifiantde Damas) le long de la route commerciale Konya-Aksaray qui menait en Perse et qui fut une partie de laRoute de la soie. Après un incendie, il fut restauré et agrandi en 1278 par le gouverneur Ahmed Kerimeddin bin El Hasan sous le sultan Kaykhusraw III. Il devint alors le plus grand caravansérail de Turquie (4500 m²), un des plus beaux exemples de l'architecture seldjoukide anatolienne.

L'entrée monumentale, réalisée en marbre, a 13 mètre de hauteur. Elle est placée au milieu d'un mur d'enceinte long de cinquante mètre en façade. Elle est entourée d'une arche ogivale surmontée d'encorbellements ou muqarnas (nids d'abeille) peints de formes géométriques.

La cour intérieure, de 44 mètres sur 58, était utilisée en été, tandis que les galeries latérales étaient utilisées en hiver. Au milieu de cet espace, se dresse une petite mosquée-kiosque de forme carrée. Placée au premier étage, elle repose sur quatre arches en berceau. Des arcades, dans la cour intérieure, servaient d'écuries et étaient surmontées de logements.

À l'opposé de l'entrée principale se trouve un bâtiment de 1430 m², couvert et de forme rectangulaire. On y accède depuis la cour par une seconde porte, décorée de manière similaire à la première. La partie centrale de ce bâtiment est couverte d'une voûte nervurée. Une petite tour s'élève au centre de cette voûte. Elle est surmontée d'un dôme fait de pierres disposées de manière hélicoïdale. Ce dernier comporte une ouverture laissant pénétrer l'air et la lumière. 

Tovább Kappadokia felé

Kappadokia - Yiltok Hotel