Meknes

Utazunk Meknes felé

Helyi Utazóirodánk

Útközben megálltunk

kávézni

A királyi család nagyon népszerű

Meknes

Meknes volt az egyetlen város, ahol esett az eső. Itt sem volt nagy baj, láttuk amit látni kellett. Egyébként végig nagyszerű kirándulóidő volt, 22-30 fok C, hétágra sütött a nap.

Meknes a Közép-Atlasz északi lejtőjén, 552 méter magasan a tenger szintje felett található. Útikönyvek gyakran emlegetik, mint a „marokkói Versaillest”. Ne várjunk azonban fényűző palotákat, rendezett parkokat. Ez a pompa sajnos ma már mind a múlté. De ne szaladjunk a dolgok elébe. Meknest a X. században alapította az itt letáborozó kelet-marokkói berber törzs, a Meknessa. A XI. században az Almoravidák falal megerősített várost hoztak létre a mai medina helyén szétszórt kisebb falvakból. A környék lakói hamar hűséges alattvalói lettek az uralkodóháznak. A XII. században az Almohádok súlyos harcok árán elfoglalják a települést, melyet később újáépítettek. Ekkor épül a vízvezeték és a környék is gazdasági fellendülésnek indul, de sajnos a nyugalom csak rövid ideig tart és a XII. század derekán kiéleződnek újból a dinasztiaharcok. Ez a virágzás és hanyatlás így váltakozott majd fél évezreden keresztül, mikor is az Alvita ház nagy uralkodója Moulay Ismail szultán békét teremtett Marokkóban. Moulay Ismail nemcsak békét, hanem tág és mindenre nyitott világnézetének köszönhetően jelentős fejlődést is hozott az országnak és többek között Meknes városának is. Kortársa, barátja volt XIV. Lajos francia uralkodónak, a Napkirálynak, akit több esetben is példaképének tekintett. Meknest az ország fővárosává tette, és megépíttette a medina méretét többször meghaladó Villa Impériálét, a marokkói palotavárost. Fia, és unokája még sokat áldoztak a palota komplekszum befejezésére, de az sosem fejeződött be igazán. A gigászi építkezés Moulay Ismail halálát követően 50 évvel zárult le. A munkálatokban részt vett 3.000 rab és több, mint 30.000 hadifogoly, főleg keresztény is, és építéséhez többek között a közeli római kori település, Volubilis romjait is felhasználták, mint alapanyagot. Ez a gigászi beruházás a történészek és korabeli feljegyzések tanúsága szerint is majd 40.000 ember életébe került. Az 1755-ben bekövetkezett hatalmas erejű Lisszaboni földrengés szinte a földel tette egyenlővé a palota épületeinek jelentős hányadát. A romokat és a még meglévő épületeket az UNESCO 1996-ban felvette a Világörökségek listájára és kitűzték az épületek helyreállításának tervét, mely azóta folyamatosa halad. Épületei közül jelenleg a királyi istálló látogatható. A legenda szerint annak idején ebben az épületben 12.000 lovat tartottak – történészek még nem bizonyították a legenda valósság tartalmát.

A Medina látképe

A tripla városfal

A három fal

A Bab El Mansour kapu

A Moulay Izmail Mauzóleum és Medres

Utcakép

A vízhordó szobra

A Főtér